Tekintetem a magyar slamre vetem és látom, hogy nem terem babér

persze attól még harcba szállhatnék egy marék babér’ – hisz nekem ez maradt -vagy odabaszhatnék néhány ordenáré rímet,

vulgárisan mint Puzsér, kifejtett kritika

 de én inkább egy  fejlődéspirálban élek, amit a szókimondók gecinek neveznének

Csak hozzáállás kérdése, hogy ki mit lát benne, kinek a szinesztézia,kinek a színekre kihegyezett muzsika, kinek a rímekre faragott szószükség-lett a veszte, de hát ez a létező dolgok rendje.

Kinek a költészet csaAlfája meg omegája, szerencsére itt nem csak egy rockzenész  lehet a nemzet csalogánya

Ez így jó hiszen a valóság is, mint a sok verses Pista előre vetíti, hogy lóvé az nyista

és nem mind1 hogy a hóvégén melyik listán vagyok az első a Mahaszén vagy a Hamasz –

én könnyen továbblépek

a megörül és a megőrül közti egy betűnyi állapot határozza meg a tudatom,

mondhatni a különbség nem monoton.

Aki nem hisz a versek versenyében, a szavak pontozható, független erejében  néha rímmel és néha rímtelen tengerében ringatózó a Mika Tivadar Mulat-ó népség, tessék tessék menni...ennyi...a sessionök közben a lemezeket Chi Korea pörgeti utolsó előtti felhívás a táncra...de nem áll le az ember, tovább szájal, neki is itt a helye...

Ha azt hiszem, hogy már csak sorvégi rímet tudok, átgondolom,

 lehajtom a fejem terápiára,

 azért írok mert már évek óta nemet mondok te rád és a piára,

 és hiába sírok a füzet margójára felvetett

 Sorokat versfűzérekként lombokba fonva egy szófűrésszel az ágakra rontva akarsz -e átlátni, hogy mi van  a gallyakon túl?

 Kőkemény költemény bemutató-show, ami jobb, mint bármelyik Mónika vagy Balázs – szájtátó mivel az már csak a retro műsorsávban halad

És nem utolsósorban én már többször szóltam, hogy aki valamit ír az érték,

 még akkor is ha a papírfecnin nem 10 – essel mérték, a zsűri is csak emberekből áll mint aki ide kiáll és a mikrofonba belekiált.

Vagy suttog, halkan dúdolva a dallamot hiszen a hangokkal egy másvilágot rajzolok, festek

 az alkotás a depresszióból kifeslett lányokhoz hasonlóan itt most sextett,

 azaz hatos az már gruppen,

nem jelentéktelen játék a szavakkal, amit a boltban vettem

majd beletettem a hippi-talamuszom képzeletbeli kosarába,

ott egy csavarásnyi charasra még maradt neuron, sose ugorj át Ady-n

és a magyar ugaron

 még mindig alkotó rímfaragó ifjak mindjárt versenyre kelnek értetek, értitek?

Ui.: Ennyi a slam is költ-ész@ a valós világban, mint egy lírikai sakkjátsz-ma a holnapnak dedikálva...