Tisztán emlékszem, mikor a kopott fapolc verseskötetei közül rám kandikált az Y

Suggalták az alkoholmámoros, disznófejűek: „ezzel átkelsz a Nyugaton”

Monoton felemelő szakadékba hajszolt a nagy magor gúnyolás

Itt Isten kisbetűvel írva is egyházmentes lángolás

A vádolás onnan ért, ahonnan nem vártam:

nemzetiszínben pompázó pimp-gyerkőcök szerint kommunista pártolás

Sorsrontás?  Egy sor több sors, betűópium a szemfedőd, csókod magyar,

Párizs a szeretőd.

A kő visszahull a földre, ha csak a gravitációt le nem győzve a barázdák között egy Latinovits szavalja: „Szabad – e sírni a Kárpátok alatt?”

Mint e nép teszi, miközben egy magából kifordult polifikai zseni, félremagyarázva kopogtat új időknek régi dalaival. Mit kopogtat, dörömböl!

Forrnál – e a dühtől, bár ismerős látvány terül szemed elé, háborús néplélek maradt 100 év után is a magyar,  s ez elszomorítana? Vagy lehajolnál a paksi atomerő-mű-vészi rubelhumusz földjéig, hogy félig lehunyt szemmel lásd ma is tökmag jankók (csupa kisbetűvel) között állsz a tüntetésen, muszáj Herkulesként…

Szállnál alá, mint a történelmi hűség kedvéért héjává lefokozott turulmadár, még mindig álmos az ország.

Punk lennél vagy rapper, esetleg mindkettő: a punkból a lázadás, a kritika a rapből.

Szifiliszként támad ránk a kurmány által felhergelt gyűlölet, hogy a tüdővész helyett elvigye a nincstelen – szerintük – bűnözőket. Vagy az élhetetlen Bécsbe száműzze őket.

 De mindhárom gyógyítható lenne már, ha legalább egy akadna köztünk ki összefog, hogy letörje a labanc bérenc fő betyárt.

 

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2019.01.05. 16:42 Szólj hozzá!

Meditatívvá pörgettem magam a hegyek eső áztatta illata páráján visszhangzik szavam, széliránnyal szemben születtem újráz az agyam zsibbadása szüntelen madártrilla isoráz a dühváros felett is szürkeség hasítja ki szagát a szelek körforgócskájából a légben pörgő vaskakas öblös, nyikorgó hangot ad ki a szálló levelek kavalkádjába fűzött szárnysusogás.

A napsugár melege cirógatja, szemüvegem félhomályába mártózik gondolatom legsötétebb bugyra, hogy a zenét szolgáltató tücsökhegedűk húrja, meddig húzza még a talpalávalót. Az est ráérősen andalog a lombok között megbújó vízcseppek megpermetezik a cickafarktelepek dekoltázsát alkotó citromfű-oázisokat. A háttérben szikra pattan, a hideg télben száradt gyújtós nád könnyen belobban, majd pattogósan nyaldossa felfelé a diófaág-erezetet.

Szakítok egy maréknyi szélcsendet, óvatosan tekerem fel a hangerőt. A tilos spanyol műsora után sünmentő hírek szórják Százhalombatta olajtornyai horizontjáig az igét, miszerint a természet nem csak a tiéd, a maga szépségében szemlélt pillanatnyi változás láncolata úszik tova a távoli Duna zöldesszürke hullámain. A háziúr rókaszerű teremtménye küzd a hálóba szorult vegánnak nem minősülő naturális légy-ott a kaszással.

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2017.05.28. 18:36 Szólj hozzá!

Annyira old-school vagyok, hogy még az old-schoolt is ósulinak mondom.

Míg te a magyar hip-hop-ot  Akkezdtettel kezdted, addig minden tiszteletem Ujoncé és Saiidé, de nekem a startpisztoly kakasát a Chemotoxból és Young Enemyből előrobbanó Warnin’ Shotz húzta fel ’93-ban.

Annyira old school vagyok, hogy mikor Busa piacra dobta a „Hol voltál - t”, rádöbbentem, hogy a kezdő sorát akár én is írhattam volna, igaz kijelentő módban, mert azt a bizonyos House Of Pain koncertet nagyjából az első sorban ugráltam végig.

Annyira old-school vagyok, hogy elmondhatom, egy  apa – fia duóval készíthettem közös számot és ma mindketten igazoltan hiányoznak. Ja, arról nem is beszélve, hogy Tribe szövegét anno oda – vissza tudtam betéve, mikor még a dal címével ellentétben nem is ismertem.

Annyira old school vagyok, hogy míg neked a by Dre csak egy menő Apple füles, amin Eminemet hallgatsz, addig nekem még mindig az N.W.A. az etalon.

Annyira old-school vagyok, hogy a magyar slam bölcsőjénél ott álltam 10 éve, igaz század magammal, és a közönség soraiból szurkoltam, de azok a műcsarnokbeli reformok tényleg működtek.

Annyira old-school vagyok, hogy az elsők között voltam, aki megjelenés előtt hallhattam Petit, meg Márkot verselni a Tilos rádióban, mert ott ültem a stúdióban, 2008-ban. Én készítettem velük a beszélgetést, amit sohasem adtunk le. Ez mondjuk nem az én érdemem, hanem a Chié.

Annyira old – school vagyok, hogy a Kövit Pécsről előbb ismertem, mint ő a slamet. Sőt Hagyma azt mondta, tedd fel a kezed Zwiebel koma, hogy én mutattam meg neki a stílust. Erre már nem emlékszem, na ja, azok a bizonyos pécsi éjszakák. Aminek viszont írásos bizonyítéka is maradt, hogy Benke Hunorra az egész sztori áll.

Annyira old-school vagyok, hogy már előre láttam, ki nyeri a 4. ob-t, mármint a team slamet, és még mielőtt bajnokok lettek, bemelegítésnek meghívtam a szülinapomra őket, és még azt is elnézték, hogy Duke le-tege-zte őket. „Full druszaság”, mert Pécs az Siklós meg Barcs is.

Annyira old – school vagyok, hogy mikor Hugee lejött csibefalvára, engem meglátva, úgy köszöntött, hogy „Téged ismerlek! Az agyán azért átfutott: „Csak nem jut eszembe, hogy hívnak”, aztán rákontráz: „Chi Korea is itt lesz?”

Annyira old-school vagyok, hogy a múltkor találtam egy cetlit, amin az állt, hogy „mixeket letölteni by Bosi és Mr. Skunk”, és most ő szintén itt van, hiszen tiszteletbeli Afro-soul sound tag.

Annyira old-school vagyok, hogy a PASO ¾ - ét még punk és hardcore zenészekként ismertem meg Komáromban ’95 – ben. Egy évre rá meg már a Kevés Barkasát toltam a későbbi ska világsztárság felé. Gee, Don, Punk emlékeztek?

Annyira old-school vagyok, hogy mikor az ABC 13. betűje – azaz Gyé – a 2ségből zenét kér, kazettán adom neki.

Annyira old-school vagyok, hogy a Duke szeme is felragyog, mikor felidézem a Mátyás téren együtt átbandázott éjszakai mixeket, szigorúan bakelitről.

Annyira old – school vagyok, hogy tudom a rap az új punk, és erre a legjobb bizonyíték az egykori lakótársam. Süle Dis-KO-Sound forever! Für Ewigkeit!

Örökké él az emlék, hisz annyira old-school vagyok, én még tudom, hogy mi az a Shit Hill, melynek felirata az azóta ledózerolt falon, Bábolnán, 5 éven át vírit-ott.

A Hátisz (aka. Don) meg a Jan gyermek (aka. Gee), kik 37, 36, az utóbbi egy napon az enyémmel. A 2 év különbség nem mérhető csak állandó feszültséggel. Hiszen Gee villanyszerelő.

Annyira old-school vagyok, hogy mi a régi, gyermek és tizenéves spanok még mindig X-Mans Clan köszöntéssel üdvözöljük egymást.

Annyira old-school vagyok, hogy mikor elmentem a Vargas 20. szülinapjára, rajta kívül csak én tegeztem anyukáját!

Annyira old-school vagyok, hogy mikor egy 22 éves lány megkérdi a korom, és nem hiszi el, hogy egy időben születtem az eredeti Star Wars-szal + 1 év. ’78 bébi, ’78!

Annyira old-school vagyok, hogy mikor este a legnagyobb sötétségben mentem a Petőfi utcán, 1 egérvékony hang rám kiáltott:

„Csókolom Szabi bácsi!”

Remélem mostanra nektek is leesett, hogy az old-school mára a „bazi öreg” szinonimája lett.

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2016.05.04. 18:10 Szólj hozzá!

Csakis a vekkeróra mutató kattogása törte meg az éjszakából beszűrődő szürreális sárgás lámpafény harmóniáját.

Háromnegyed öt és öt között. Tom macskára hajazó gyufaszálak pattantak ki bíborban úszó szaruhártyámat ébren tartó szemhéj-torna, nem hiábavaló: Jerry most sehol.

Az egerek nem félnek az Elefánttól. Az akkordok sercegve-pattogva hangjegyekként a levegőben lebegve érik el belső fülem magányát.

Várj már!  A beat korban korosodó söröskorsó-markoló acidtól átitatott tekintetek között pillantom meg szakállát!

Valahol Frisco fasisztoid jelképekkel teletűzdelt főterén. Ja nem, ez Budapest, csak az álarcos egyének tévesztettek meg.

Tiszta sci-fi!

Hisz vagy tíz év kell, hogy egy LGT mámoros, borgőzős estén megszülessek a fejlődésspirálból valahol a Tatabánya-Tata-Bábolna útvonalon elcsalt méhlepényben utazom, de mondom az jó tíz évvel később lesz.

Most itt állok tiszta tudattal a múltban és előttem ő, a beat és nem bit (hiszen még az nem értelmezhető):

A költő mondja: vesd le rímköntösöd és szárnyalj az avantgárd káosz pátosz szófüzér paripáján, melynek vége a mindenség, de az is 2séges.

Vétségek viszik előrébb korunk kiterjesztett idő és tér értelmezését.

Korea, Vietnám, Afganisztán, Közel –Kelet, Irak, Irán, Párizs, Brüsszel vagy éppen Nigéria láttán elborul a tekintetem.

Nem mindegy, hogy szunnita – síita war tombol, vagy a sivatagban sírva vár egy sikoltásba boruló néma, keresztény, szír szempár, buddhista nyugalomban.

Csak egy pár, pálmazsírba oltott vegán gondolatom maradt, hogy aki felekezetre felesküszik, az feledkezzen meg a hajnali kakaskukorékolással jelzett malacvisítással keveredő vérengzésről.

Mert mint csordába verődött állatok hirdetjük, egyenként, hogy „Az állam én vagyok!” De tudod mit, hogy egy másik klasszikust szarul idézzek: „Kell egy kis államszünet, időnként mindenkinek!”

A mester pedig csak bólint éber-héber rím köntösében. 

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2016.03.24. 15:44 Szólj hozzá!

 

Tudod a csávó most azt magyarázza, hogy azért kell a Putyin puttonyából az atom…

Mert  a nap éjjel nem süt le a kopár, kormány kampányból felépített Ewing Petike csenevész 700 négyzetméteres viskójára és mi van ha ugyanakkor még a szél se fú, meg hú, miből termelné ki a  fürdőmedence éves fűtését?  Jöhet az újabb rezsicsökkentés! Atomot neki! Vagy( halkan jegyezném meg) – Rá! Jaj hagyjál már, hogy elzártuk a gázcsapot! Fő  szabály, hogy ha az usankás Putyin kéri,mert különben:  ahogy azok a Soros által gyarmatosító amerikaiak mondják: Put-in-our ass egy megbékélésre alkalmas villamos kánd-análábert.  Vagyis menyasszonnyá tesz minket,  s írhatjuk át a sikertörténetet, persze már készülünk. Az eddig kiadatlan Magyar Krónikák majd rovásírással dicsőítik a gázkulcsot kezében tartó, a történelmi álmából felébredő, eddig rejtekhelyén ásító Nagy Medvét.

Tessék tisztán látni politi-kuss úr! Nem mindegy, hogy nap süt le a kopár szik sarjára, vagy éppen atomhulladék ragyog rá a kopár sík szarjára!  

 

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2016.03.24. 15:33 Szólj hozzá!

 

Ön full of smile Mr. Miles

Hány mérföld hangból álló szólamot

fújt már el élete során?

Spontán, hallgatom itt a Tiloson,

hogy a barázda-billegetők ízleltetik a fülét a népnek

a bakelit serceg, az egyik dzsesszherceg

hencegő trillát fúj...A szél az arkansasi ranchról

indult fülbemászó dallammal, arra sarkal, hogy

szembemenjek a közakarattal, és

nem megszokott - amitől a világból kiszökök - poppal, hanem egy csokor

frissen, a diszk-réten összeszedett be-bop -pal

ringatom agyam majdan túlfűtött neuronjait.

A dzsessz szakít, akár fehér francia, akár kőkeményen bepipázott jamaicai szakik

állnak össze egy rezes bandába zárt improvizatív elme – osztály,

aminek az élén a szólista, először kivár, majd kiáll, lehet, hogy egy trombitáért kiált,

miközben szorgalmasan nyúzza hangszerét.

Az éltető sorokból sosem lehet elég,

hosszú az út a dohos New York-i dzsesszklub és a világhírnév között

eltöltött időt mind köszönjük.

Még azt is, ami a poros utcák bóklászásával telt és a mű-vésszel etetett zen - ész

Párizsban a Champs-Élyséesen- a világ európai szegletén - még sem megvetett „niggerként” lett sztár.

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2015.05.27. 00:04 Szólj hozzá!

Készül a mű, az alkotó nem pihen, 31 év magyar hip-hop, néhány percben, sebtiben, szívből. Azt ismered, hogy a "fiatal ellenség" és az "öreg haver" beszélget? Na jó, nem is férne bele 3 percbe, 31 év történet, ez csak részlet...

Y.E. - „Hé, öreg haver igaz, hogy ott hagyott a nőd, az a bitch?"

O.F.: - Igaz.

Y.E.: - És mit mondtál neki búcsúzóul?

O.F.: - Azt mondtam neki, hogy „Mehetsz, ha úgy akarod, mehetsz te ezt nem tudhatod,”

Ugyan hány csecset növesztesz még, 31 év magyar rapből?

Y.E.: - Még, még, ennyi nem elég!

O.F.: - Nem érdekel a forma csak a tartalom: . vagy !  papíron egyre megy, megkérdezhetsz, hogy ez vers vagy slam,vagy rap, nevezd, aminek akarod...Leszar...

Y.E.: - Oké, akkor kortárs költészet?

O.F.: - Közöd? Csak élvezd!

Y.E.: Dachtilus meg ritmi...

O.F.: - Kuss! Csak betűk összeálltak hanyagon szavakká.

Y.E.: - Nagy kár!

O.F.: - Sokáig traktálsz még?

Y.E.: - Á csak, orrvérzésig, hogy meg legyen a leütés, a számod?

O.F.: - Mint mindenkinek páratlan: körzet meg a többi, összesen kilenc számjegy.

Y.E.: - Jegyet vettél?

O.F.: - Tessék? Hülye vagy? Már évek óta a backstagebe szól a médiakarszalag!

Y.E.: - Oldschool?

O.F.: - Ami megmarad örök, győri '90-es körök: S.O.G. még Szása, Sikztah meg DJ M16. Dark Mark is később vált P-Mark-ból, nem volt hiszti, mikor a Chemotoxból kifújt szópermet elérte Pápát, ahol a Young Enemys T-Kyd szájalta el rendszerkritikáját...Lujóval közösen, valahogy így: „1992-t írunk, de sohasem sírunk, harcolunk, amíg bírunk, hidd el ez így van rendben, maradj hát csendben...”

Y.E.: - Oké vettem!

O.F.: - „Helyet a fejedbe!” Figyelj én szóltam, hogy Figyelmeztető Lövéssé érett a 3 lövetű colt– úgy, mint Warnin' Shotz – győri sorozat, ósulis klasszikus.

Y.E.: - New school?

O.F.: - A külföldi megnyúz, shit, hisz diszkóröfögésre...

Y.E.: - Dubstep

O.F.: Trap, trap, csapdába esett a rap. Az az, arra felmondott lírikus bűntettől az elmém síkit.

Y.E.: - A magyar?

O.F.: - Többségében pazar lóra tettek! Idehaza, oda-vissza befutóra: a Firma lett S10, Fixi, meg ki tudja mennyi projektben kifejtett, absztrakt alapokkal bőven felvértezett rímmesterek.

Y.E.: - Egek! Ponza már...

O.F.: - Igen '96-ban a Firmával eltolták, hogy „több száz millió a kár, amit a graffiti festők okoztak”

Y.E.: - Ne már?

O.F: - Kell, hogy még fokozzam? Mary Lou is váltott: Mocskos erkölcstelen gazember ikrából kikelő óriás szógiliszát befaló Busává avanzsált, ki nem fogy a szóból a Pista.

A Gimmeshotos hip-hop aktivistákból, úgy, mint Busa, karibi Kemon, Columbo és Sena, megszületett az ős - Irie Maffia. Mango, Modul, Meduza, mind egy személy dj, producer, mc, nuff respekt ezért neki...

Vágod, hogy nem mindegy, hogy „a csapat jobban szeret téged, mint a rokonok vagy a feleséged” vagy, hogy „a csapos jobban szeret téged, ha eliszod az egész fizetésed”?

T'od 2001 -ben meglátta a világot a Sena LP. Láttam már fejeket hullani a porba, de hol van a freestyleban kifejtett egyetemi professzorral versenyt felvevő, rímrakétát eregető, MC Morzsa? Elkapott gyors-szóval....

Y.E.: - Szóval, hogy állunk?

O.F.: - AKPH Bujapest, Hősök Szeszprém, Punnany Fünfkirchen, mert Pécs az Pécs, ott még a punkokból is jogász - költő lesz.

Y.E.: - Nézd meg a Kövit! Hé haver végeztél?

O.F.: - Faszságot mán mé’ kérdezzél? Vagy te elmennél a nyíregyi gyerekek mellett?

Grandstand Of Devils, egykor Dezi és Boba a zsíros, vagyis a Fett a krómgyerekkel összeállva birodalmi lépegetőkön érkeznek egyenesen Tirpákiából, Starwars hardcore.

„Beállsz, ja vagy már bevagy?” lehetne a hivatalos Wacuum Airs jelmondat...

Y.E.: - „Vágod hogy Wacuum?”

O.F.: - Kihozza 2001-ben Akkezdetet. Már az első lemezen hallható rímparádé szerzett nehéz perceket, jó néhány, fennhordom az orrom stílusú magyar mc-nek.

Y.E.: - Ja hát gondolkodhattak, hogy merre tovább!

O.F.: - Rapsalátát megrágó, majd kiköpő Blooze Broavaz birodalmat rímekből, spanokból felépítő Tibbah a Barbár. Neki rock-pop sláger sem tabu, bizony lehet minta, Fivére Deego vagyis Diggieman raggázgat egyáltalán nem szelíden, szolidan hallgattak róla, hogy a Mennydörgés a megjelenés hetében a Mahasz eladási listáját egy ideig vezeti.

Y.E.: - Nesze neked, baszki, most akkor is összeálltak már nem kettő, hanem három lego....

O.F.: - Legott, azt mondom erre, hogy mainstream és underground közti undor csökken, ahogy haladunk előre percről – percre...Egyébként is spanok már egészen régen....

Meg eleve, ahogy bejött az országba a kultúra első üzenete...

Y.E.: - a break?

O.F.: - 1984. Persze most ne a regényre gondolj, hanem miként lesz a fő rock and roll jampiból

Y.E.: - Fenyő Miki –

O.F.: - az ügyeletes országot megbolondító b-boy lemez kiadója....A rendszerváltás alatt maradt a téma: Első Emelet Dadogós break – Geszti már próbálgatja magát, de a legnagyobb hatást egy ma már szektás bagázshoz tartozó egykori Rákker éri el, nem más, mint a Neurotic énekese, Pajor Tamás!_ „Gyerünk a moziba be, avagy „neked a divat mondja meg, hogy ki vagy!”

Y.E.: - Te most ugye csak szívatsz?

O.F.: - Vagy itt van „Péter Eleméter az éter réme”, ma inkább, egy olyan kereskedelmi tévében zsűrizik, ahol végre sikk lett a kormányt megszólni, ő a magyar szójátékok egyik újkori mentora, és bár pop volt mindig is, viszont vidéken csak a Zúg a Volga előtt láthattunk és hallhattunk egy órás amcsi hip-hop dj szettet...

Y.E.: - Walk this way!

O.F.: - Te mondtad! Haladok ezen az úton, amelyen a józsefvárosi duó elég fontos milestone, 1990, A.C.

Y.E.: - „Hát ti kik vagytok?”

O.F.: - „Az áó, állat kannibálok...

Y.E.: - Kik?

O.F.: - „Az áó állat kannibálok!” vagyis Animal Cannibals, sosem felejtem milyen jót röhögtem, mikor MC Hammer meg a Can’t Touch This helyett „Az add a pízt” refrén felsercegett.

Y.E.: - Mér’ bakeliten megjelent?

O.F.: - Persze, meg majd álmodik a nyomor, csórók voltak még ekkor, én talán Sony Ferro 60-as kazettát nyúzhattam.

Y.E.: - És van tudod ez a magyar játékgengszter rap-háború?

O.F.: - Már rég elgurult az a gyógyszer, ’90-es évek eleje Pécsre vezet a mese Dope-T, Grim Ace, Mammut illetve azóta egyáltallán nem Stikában lemezeket suvickoló DJ Joy valahol a „gengszter-stílus” hazai meghonosítói, tizenéves trágár kamuzás, de a mondanivalót persze országszerte beszopták. A középsulis kóterokban a kazettát elkobzás terhe mellett Internationale, Audioton, Sony magnókon, hifiken és deckeken, sulirádiók portól lepett leharcolt termeiben, high speed technológiával sokszorosították.

Hány ügyeletes tanár gyomra rándult görcsbe, mikor meghallotta, hogy „Kis köcsög, kis köcsög előbb - utóbb szétrúgjuk a pöcsöd!”

Y.E.: - Ezután jött csak Dopeman meg az ex-rocker Kartell?

O.F.: - Ó persze a Zoli. Az ország egyik legismertebb színművészének gettó-imázs-lakó fiacskája, Angyalföldet persze még a Ruthless Ganster is reprezentálta, ahogy a 8-at Dopeman, a romungro, beás, lovári sukár lánykák, a Fatimára, L.L.-re és Beatre ropták.

Y.E.: - A földalatt ezt mind, hogy fogadták?

O.F.: - Anti gengszter rappel, meg hogy a mondanivalók, rímszerkezetek innentől kezdve lesznek szerteágazók. A Fila Rap lekvár a színpadra termelte a rímszerámisz sava-borsát. Vidéken és Pesten. Dabason Tribe egykor Stop In Da Name tag, ma már pedig verses és novelláskötetet Fehér Nyúlként kiadó Tépő Donát.

Y.E.: - Hol van Dabas?

O.F.: - Pest megyében csak úgy, mint Gödöllő. Az NKS lett az Idő egyik fura ura, míg a másik a már említett Firma, ja meg ott volt az Árral Szemben, akikkel a mainstream tracken Azúr a feat., már volt egyszer a refrén:

Y.E.: - „Neked a Divat mondja meg, hogy ki vagy!”

O.F: - Megosztja a közvéleményt, hogy ez a tétel Sub Bass-re is igaz? De ő lett a másik, aki undergroundból feltornázta magát, hetekig játszották a „Nincs nő nincs sírását”.

Y.E.: - Szerinted?

O.F.: - Négy ütem. Ja, egy kis zenetörténeti adalék, hogy Szabi debüt albumán a producer és zenei munkálatokért felelős Deseő Balázs, ma reggae zenekarokban kamatoztatja hangszeres tudását!

Y.E.: - Mi volt a nácik terén? Létezett már a nacionalista hip-hop fenomén?

O.F.: - Az első ilyen forma Fanka deklaráltan antiroma-ntikus erőszakot a hip-hopba hozta, jobbikos agymosás okozta pálfordulása…

Y.E.: - Náci lett!

O.F.: - „Szevasz paraszt te is náci vagy, egyre többen az agy kihagy, jó mi, kemény vagy mi, hú de böszme, hát ez állati, ha látsz egy feketét szétrúgod mi, ez az nagymagyar mutasd meg neki. De miért, á miért csinálod ezt, azt kell tennem, hogy ezt megcseszd”

”Helyet a fejedbe! Fegyvert a kezembe!” Ez volt Győrben a nácivadász induló meg a „Nemcsak a szélsőjobboldalé a világ, az úton még poroszkál néhány vörös hadosztály..."

Y.E.: - Mész ám te a Picsába!

O.F.: -  Hát az már egy másik lírikai sakkjátsz-ma holnap folytatjuk....

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2015.01.06. 19:08 Szólj hozzá!

Néhány éve az idő múlását tagelve, figyelem a múltba révedő jelent-e valamit

A jövőbe vetett hit, ki – kit keres az talál,

egy tál lélekjelentétet magába kebelező, kafkai alak.

Állat, rovarrá változó humanoid túrja szájszervét csápjaival cseppet sem viccesen

Mint inkább nyálka rengetegben húzza ki szemén életerejét.

Az esszencia velejét, vele a lét kérdőre vonja a vöröshajú Szonja lábait maga köré fonja

Szoknyája fonatján lebeg a madár-motívum: lehetne turul, de ő inkább

Egy régi baranyai punk rím szerint háturúl fogadja magába jövőjét!

Nem annyira ködös, mint inkább agyamban visszaköszön egy kósza kép

Két szürrealisztikus regénybe illő, matyóhímzésben tündöklő legény

Verné szét fejemen lebilincselő Vernéjét, a Gyulát az olvasóterem lépcsőjén.

Mély hangon kiált Ványa bácsi, hogy Tamás bátyja már megint a sparhelten felejtette a betűtészta levest.

Ácsi! Abból rakod ki hogy nevess, a neves mulattató emberek ősjelenetén:

„Tegezz! Baszki, akkor sem tudom!”

Mint ahogy már a koordináció generációnak (értsd XYZ) már semmit sem mond,

hogy Markos – Nádas meg a jó öreg Boncz.

Serceg a lemez, barázdát aprít, nem apró poénjaival Hofi

A hifi erősítője is hangosan felröhög, ha nem tudnám kivülről, lemaradna a lényeget feltáró

Velős csattanó-maszlagot majszoló majomhorda hűsől az endor bolygón.

A vezér polón az áll: Majom vagyok nem túrista!

Valószínű már azt is a kínaiban túrizta, a kórista rázendít:

minden ős-maja-tibeti kart lendít, csak-ra közben csattogtat a szíve ostorával és várja, hogy

Brad Pittné, a Jolika, Briganti módjára lépteit szaporítja a Nemzeti Hullámsírban.

Holle anyó dunyhát dumál a Dunán, nézd csak, hát ez a Matt-Olcsó-csi, tudod a nemzetis Robin Hood, aki kicsit bandzsít, de ettől még lehetne jó szaki, aki a szakéja melett már csak kamatlábat szakít. 

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2013.10.22. 14:09 Szólj hozzá!


Az istálló lécekből eszkábált diszkókban 
Disznók röfögnek ütemre hangosan
elterül a trágyaszag, ahogy 1 csávó révületben kergeti a lecsós álmokat
Kívánt neki néhány kávét kortyoló kanos kottapap
a piától némelyik unottan halluzza a messzi tájba
a bejárónő botox-szal análizált alakját...
A táj változik.
Urbanizált tagek kanyarítanak harmóniát a harmatos hársfák homályában
a harmonikás éppen elhúzza Mónikája nótáját
mert az a hegedűssel a hűs szürkületben összeszűrte
a barack-lét-nedvét.
Persze az okoz némi riadalmat, hogy az ara nem csak úgy népiesen szólva
a férje herésében, kaszával több nemzedéket előre learat.

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2013.03.29. 05:24 Szólj hozzá!

A kert csendjét csak a susogó nád tengerszerű moraja törte meg

mely halkan ugyan, a bimbozó rózsabokorral ölelkezett

a veranda előtt

hófedte concerto-ba kezdve rigók

Hirdették

Közel még a tél így március közepén

egy kissé őszt idézve a telihold fényénél megkérdi félve

a roskatag hullámpala - tetős szerszámkamra torkos lakóit

Kiknek fészke nyáron illatozó mentabokorra nyílik

Vajon készen állnak most is a téli csendre?

Ez a természet rendje - károgják a varjak egyre

hogy egy kőhajtásnyira a kukoricaszántás szeles szélétől

felragyog a nap. 

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2013.03.21. 13:50 Szólj hozzá!

Tekintetem a magyar slamre vetem és látom, hogy nem terem babér

persze attól még harcba szállhatnék egy marék babér’ – hisz nekem ez maradt -vagy odabaszhatnék néhány ordenáré rímet,

vulgárisan mint Puzsér, kifejtett kritika

 de én inkább egy  fejlődéspirálban élek, amit a szókimondók gecinek neveznének

Csak hozzáállás kérdése, hogy ki mit lát benne, kinek a szinesztézia,kinek a színekre kihegyezett muzsika, kinek a rímekre faragott szószükség-lett a veszte, de hát ez a létező dolgok rendje.

Kinek a költészet csaAlfája meg omegája, szerencsére itt nem csak egy rockzenész  lehet a nemzet csalogánya

Ez így jó hiszen a valóság is, mint a sok verses Pista előre vetíti, hogy lóvé az nyista

és nem mind1 hogy a hóvégén melyik listán vagyok az első a Mahaszén vagy a Hamasz –

én könnyen továbblépek

a megörül és a megőrül közti egy betűnyi állapot határozza meg a tudatom,

mondhatni a különbség nem monoton.

Aki nem hisz a versek versenyében, a szavak pontozható, független erejében  néha rímmel és néha rímtelen tengerében ringatózó a Mika Tivadar Mulat-ó népség, tessék tessék menni...ennyi...a sessionök közben a lemezeket Chi Korea pörgeti utolsó előtti felhívás a táncra...de nem áll le az ember, tovább szájal, neki is itt a helye...

Ha azt hiszem, hogy már csak sorvégi rímet tudok, átgondolom,

 lehajtom a fejem terápiára,

 azért írok mert már évek óta nemet mondok te rád és a piára,

 és hiába sírok a füzet margójára felvetett

 Sorokat versfűzérekként lombokba fonva egy szófűrésszel az ágakra rontva akarsz -e átlátni, hogy mi van  a gallyakon túl?

 Kőkemény költemény bemutató-show, ami jobb, mint bármelyik Mónika vagy Balázs – szájtátó mivel az már csak a retro műsorsávban halad

És nem utolsósorban én már többször szóltam, hogy aki valamit ír az érték,

 még akkor is ha a papírfecnin nem 10 – essel mérték, a zsűri is csak emberekből áll mint aki ide kiáll és a mikrofonba belekiált.

Vagy suttog, halkan dúdolva a dallamot hiszen a hangokkal egy másvilágot rajzolok, festek

 az alkotás a depresszióból kifeslett lányokhoz hasonlóan itt most sextett,

 azaz hatos az már gruppen,

nem jelentéktelen játék a szavakkal, amit a boltban vettem

majd beletettem a hippi-talamuszom képzeletbeli kosarába,

ott egy csavarásnyi charasra még maradt neuron, sose ugorj át Ady-n

és a magyar ugaron

 még mindig alkotó rímfaragó ifjak mindjárt versenyre kelnek értetek, értitek?

Ui.: Ennyi a slam is költ-ész@ a valós világban, mint egy lírikai sakkjátsz-ma a holnapnak dedikálva...

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2012.12.22. 06:56 Szólj hozzá!

Előre látom, hogy sokaknak ettől az írástól nyílik már bicska

mert nem helyezkedem se balra se jobbra

az évtizedek folyamán dőlt a nemzeti, a balos meg a mit tudom én milyen köntösbe bújtatott amúgy szaros fricska.

 Kisgizda – gazdák varrták a mellényzsebükbe előre a múltat,

hogy a MASZOP a tegnap, és Fiattal Demokrata Esztelen Száguldó sem csak MaDöFi agyon az újat.

Fújtat a Kon-Viktor a béka-meneten miközben nekünk a kétéltű segge alatt jut néhány falat,

 persze  Juhi-éket provokálva ver, a fegyver a Baj na az is Gordon bleu-t habzsol miközben arról papol a médiahype-al megpörgetett milla, hogy csak együtt verjük le a kormány faszát csalánnal,

 meg nem tetszik a rendszer, de azt meg akkora elánnal, hogy elfeledjük honnan is indult az egész a maggal meg a kenderrel.

Mint a Balavány szamara, aki  egykori homofób, rasszista elefántfülű Aladár most a szólásszabadság mögé áll...

Nekem ez tényleg nem kell, hisz Lófaszt Más a Polifika lecserélheted a kurvákat ha ugyanaz a kupleráj törvénye,

kiújul tőle a Láz-ár folyammal-átitatott közmunkára vágyó köszvényem.

Ma tócsnit zabál az EU meg az Állj Mother Fucker zsíros falat országimázs látlelet-ben kapom, hogy aki igaz magyar az a levert csaták vérében már ázott

de ez erkölcsileg felemelő, szól a magyarázat.

Tarló s égés már rég együtt járnak a magyar lírikában edződött alternatív köztársasági elnök pózer tudjátok a Laci,

ki most pityókásan pityergő gengszter repper, és azt hiszi, hogy 2014 - ben lehet belőle valaki.

 Akárki meg Politi-kuss, de ismerem az ilyet és mondjátok azt,

hogy hazánk nem egy punk kánaán,

hol máshol lehetne államtitkár egykori ETA – szövegíró álanarchista pávián?

Á-deresre húzza az országot mondva, hogy olyan mint egy család, ahol a kő-vérbe mártott bajusz kiváltság

meg az 5 gyerek szülés, akik néha megérdemlik hogy beleszaladjanak egy-két előre tervezett pofonba,

amint a dunyha tv – n esti meseként ad elő a jobboldali holdudvarba tartozó Czakó,

Kossuth és József Attila díjas, rajta már egy kicsit viseltes a nemzeti felvarrós zakó.

Aztán ott van még a Fleto, meg DiKk egy új – régi párt ami balosabb mint a Jobb-

ik ben gegen Nazis de elhúzza Vona a nótám, a Schiffer és a pártja meg szólásszabadságra hivatkozva,

 hozzá dalolászik...

Majdnem elfelejtettem utoljára a remény embere hal meg - tudod a Hoffmann –

Nincsen Rózsa tövis nélkül csak egy álom szócsokorban.

Leledző fricska a végtelenségig folytatható az apolitikus duma míg tart a szufla.

 Egyenlőre, jövőre vagy két esztendőre még ha kis hazámban hantolom a reményt

a szükséges rosszat be kell x-elnem, a választólapon az már tény...

 

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2012.10.31. 04:12 Szólj hozzá!

A rádióhullámokkal sodródott valahonnan a világon kívülről, eltakarva a szürkés kávéfoltokat az anyósülés felszínén.

Átnyúlt, kezét az enyémre tette, éppen ahol berakod sebességbe, a váltókaron, amelyen kezem koszos lenyomata ragyogott.

Közelebb húzta magához, kitapintva az élet-vonalat, ujjaival végigsímitotta a kiszáradt pír bőr repedéseit.

A nap ott tűnt elő, ahol rejtőzött, a fellegek mögött,

a napsugarak átragyogták a csepegő esőt, amely a szélvédőnek ütközött,

beragyogták a szürke kávéfoltokat az anyósülésen, éppen mellettem, miközben vezettem.

 

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2012.10.25. 01:42 Szólj hozzá!

1 éve hogy tilosban slamet szórunk

kortársunk a költészet, a rím most mint egy sorstárs-ölyvészet

visszarepít a múltból építkező jelenbe, a nép megtört én elme a megoldást épen majd holtan is kereste

a felszabadulást sokáig őrizte ideiglenesen a nem hat osztálynyi hadosztály,

40 évig maradt ok hogy maradtak az oroszok

usankát  sonkára kora, 93-ban becseréltem IFOR gyakorl óra amerikai angol

még nem értettük a konvoj csak haladt a határ a batár bartell,

szőkített volt a dallasi olajkartell zsokénak csaja

a helyzet MaSZoP, holnap FIattal DEmokrata ESZtelen lép át sebességkorlátot

miközben korlátolt feleségű társaságot vezet, nem kormányoz

gondol vissza a korra mikor elszalasztotta

ha sisát gyújtott volna az oxfordi teaházban talán most ó viki hinnél a szabadságban

amit a SZaDeSZ névben támogat - ott MaDöFi bokrossá vált gazdasági Köpönyeget váltó De már Nem Párt,

a következő áldozat akinek nem jut más mint figyelni

a sztárokat ontó tévé- adó tébélopó tbc-s exkopó

már szabadon ás a szabadítás audit tegnap

a ma Suzukit hozhat

a mi autónk nem a 8 –as meg 6-os e számokban nincsenek ellentmondó változatok,

ja kérem a kényelem jár na nem nekem

ha nem a törvényektől sok esetben szabad magyar parlamentben ülők, röhögnek a zendülőn…

akik a seregtől oi-kor se mentek haza,

láttam

nem rég álmosan az árpádsávban forgalmat lassítottak,

ők a gárdisták el majd a témára rá és felszállnak, mekkora lesz az ára a 20 év szabadságnak?

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2012.10.22. 19:39 Szólj hozzá!

Nem vagyok Celebrity, mint egy szelet brit, ni ki amerikkkai pop

Ma nap s ágról szakadt meg nem szokott versszakasz

Felkap a kasból nyert viasz, most kérded mi a…

Kendermagos tyúkkal keltünk, ha sisába vizet töltünk

Mellérendelt érzésekkel a vége felé, néha elég, tetemes összeget felemészt az élet

Plédekkel lefedett, létre nem alkalmas, mégis lakott terek,

Ahol családok 1 tál levesért, nem többért, kevesebbet ér,

A vér kimondta, hogy kötelez, a politikus ad kezedbe kötelet

Tett követ, dob a rassztól és izmusoktól átitatott

Tömeg-oszlatással kezdődő fosztogatás, saját sírokat ás itt

Egy előkelő inas paraszt ekét markolva, áram-vezette álommal ébred a Markóba…

A lét barkoba, mint a bankrendszer egyszer véget vagy inkább pénzek nélkül

Mit sem ér – festéssel ébredsz, a rög az ágyhoz köt, tagadod, hogy Közöd

Az a néhány kör vallod, hisz a reklámból hallod, alkoholba fojtott örömlányokkal együtt

Utoljára el, vegytanba merülsz és a boldogságtól elterülsz

Hiszed álmod mit láttál, mint egy ágytálban a múltad visszanéz

A rímekben csak irány, nincs segítség, magamnak száj-alom

A szánalom szinkópát szerkeszt

a Kölcsey kőhalom tetején

Magába fordult a remény…

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2012.06.23. 09:14 Szólj hozzá!

Deutschland Deutschland unter Tor(r)es/n

A national elf bajnok nem lett negyedszer

Ezúttal nem volt spanyol ellenszer csak a gól mely a hálóba hatolt

A győzelem Ballackal vagy nélküle sem szavatolt

Berlinből jelentjük: Silber scheint schön, Deutschland, Deutschland auf wiederschauen.

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2012.06.16. 20:51 Szólj hozzá!

 Főváros ciklus 3.

 

 Mire várok? Lelkemben károk, a holló meg károg

Vajon hová tűnt a sajt?

VHS helyett DVD, képlékeny szemét, a tévében politikuss (TGM) filofosál

Hogy a magyar, meleg időben, mért melegítőben, maszkban

Meleget ütlegel NE, mondjam tovább?

Tomok Jerry módjára uszítanak

Néhai államtitkárok, bátran pucsítanak, ez lenne a szabadság

Melyet korlátoz néhány korlátolt feleségű társaságba verődött sakál

SA vezetőket imád és felajánlaná saját farát

Na akkor ki a bu-val baszott elvbarát?

Tolerancia!

1 fal hull alá, most nem Afganisztán

Nem értem, ma senkisem lát tisztán, mindenki

Alaposan gyúr, Csányi alapot képez

A jövőben kinek a torka kerül közelebb a késhez

67 – ben akik ütlegeltek, ma másságot védnek

Más lett a csőcselék, kezükben cső, ebből elég

A rendőrautó vezet, ő remél, hogy politikus miatt nem éri ütleg

Az emberek eleget tűrtek, megszűrtek, a neten üzenetet küldtek

Ne Emeld karod, fasz itta kopasz majmok, a poétát csak az ember érdekli

Nem a rasszista csürhe, kik az ütleget érdemlik…

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2012.04.11. 15:29 Szólj hozzá!

 „Ezt a verset az Occupy (Foglald el...) Mozgalomnak dedikálom, akiknek bátorsága megváltoztatja a világot. Maradjatok erősek, győzünk.” – Zack De La Rocha


 

A kezdet a város vénáján át az artériákba jut

Mint mérges felhők erői árnyakként suhanunk

 A völgyeken át

A rémálmokon keresztül, amelyeket álomként adnak és vesznek

A sivár gyárakon át,

A bentlakásos iskolákon át

A rothadó földeken át

A múlt felégetett kapuin át

A képzelet kitárulkozásain át

Tudjuk tudatunk felhúzott akadályait áttörni

A tettünk újabb tetteket szül,

A nyugtalan harag mint parázs temetettik

magában hamvába hal.

Együtt felhalmoztuk az elhaló parancsok falai alatt

 Majd minden szikrát számolj meg

Kérges tenyerek a csendbe utat törnek

A remény lángjai felett

Melyek ragyogása a holnap jelentését hordozza magában

Az üres ígéretek szőlőskertjeiben álldogálva

Köztünk a legfiatalabb

Kövülten minket büvől szempárja határozott

és mintha semmi sem változott volna, mondja

A halál lehet korán érkezik

A méltóság ára mára kamuvá apadt

A ma és a semmi sarkán

Akárhol

Mindenütt

A holnap szólít

A holnap szólít

Ne félj

 2011.11.16.

 

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2011.12.24. 11:09 Szólj hozzá!

 

Billy Waters: Nem ér napfény (Ain't no sunshine ford. Sebő)

 

Nem ér napfény hogy elment

Nincs meleg hisz  nincs már helyben

és ő mindig sokáig távol maradt akárhányszor csak elment.

Csodálom ezúttal hová tűnt

csodálom ugyan meddig marad

nem ér napfény hogy ő elment

és azóta üres az otthonom.

Tudom tudom (sokszor)

Hey, el kéne hagynom a búcsút

de nem ér napfény hogy elment

nem ér napfény hogy elment csak a sötétség maradt én nekem

nem ér  napfény hogy elment

és mindig üres az otthonom.

Akárhányszor elvész.

2. verzió

Már nem süt Rám a nap mióta elment

Most már fázom egyedül egy helyben

Ő mindig távol maradt, akárhányszor csak elment

Csodálom ezúttal hová tart

csodálom ezúttal meddig marad.

Már nem süt Rám a nap mióta elment

és azóta üres az otthonom.

Tudom, tudom (sokszor)

Hey, búcsút kéne vennem

Már nem süt Rám a nap mióta elment

Már nem süt Rám a nap mióta elment csak a sötétség maradt hátra nekem

már nem süt Rám a nap mióta elment

és azóta üres az otthonom.

Akárhányszor elment. 

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2011.10.27. 18:22 Szólj hozzá!

 Hidegen...

 

Fekszem 10 fokos magányomban

Kabátomban

Mogorva köpönyegem még ráveszem

Lehelletem

mint egy nyári szellő melegít a takaró alatt

Panasz

nem hagyja el

Szám

kékülve kerekedik a világ borzalmait

Látván

Lehet valakinek

Gyáván

ám büszkén hirdetem

Halálom

csak 1 pont az univerzum véget nem érő vágyán a megújulásra.

Gyom-romba

széllel dőlt ősz köszönti a vérvörösbe öltözött

Közönyt

hogy éltem jó vagy rossz

Mi nekem égi, másnak éppen

A Gonosz

sugallata

állattá változtatva adom fel a fényben játszó reményt

Elmondok 1 igét, hogy újra a napba nézhetek, mely ugyan

Vakít

csak már nem melegíti lelkem megfáradt, jéghideg bugyrait.

A tundra itt hiába visel bugyit

Pőrén

érzi az ember a bőrén hogy

A lőre

előbb üt lőrést az immunrendszer kőkerítésén...

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2011.10.20. 00:57 Szólj hozzá!

Szülinapi köszönt - ő

 Fél év óta ad minket a Tilos

Rádió, hajnalban rímmel átszőtt álmokat idéznek verslábakon érkező vendégeket

Csalogat ő Chi, ki lehetne öcsi, vagy bátyó, a lemezeket játszó

Gyermekrímmel élve: csákó van a vaj helyett fején

Szerény merény lett betorkoló Sebő most szó és nem széltoló firkász

Társadalmat boncoló szociális lesen a munkás-ököl odasújt

Jobb meg bal, ajaj, politikai politrükkel házal ó a mese szétesett

Megmaradt a velejéig romlott, agybomlott társ a dalom

Néhol mókás slamet ejtek, a rímképlet freeben kifejtett viccekbe ágyazott

Komoly elméletet gyakorlatba tesz, a polgár, nem saridont, újabb baseballmeccshez

-        Ezúttal az Andrássin lesz – ütőt vesz

Rendőrnő rákacsint, majd kattan a bilincs, mint nekünk a rádió

A slampoetryt kiváró kedves hallgat hat minden második hét fő leg1kor

A kortárs rímel ő most velünk, rímeiben néhol szókimondás vegyül

Nem enyhül a légkörben kicsapódott feszültség, a kezeket fel, amit hallasz

Az nem ürességbe csapó szócsövet maga elé tartó jelen ÉS mint az újabb jelentést

Olvass na NE a Nép harag magába olvaszt, tolvajbandák nem rég látták a Hal neve Vandát

Vandálan akarátkutkat kinyilatkoztatták hogy mindenki nemzet – tagadó ki csak egy gyereket

Nemzett, Pesten egyszer sem volt kutyavásár, Budán az emberek mint egy profán, propán

Néznek maguk elé butángázban ázva még bírja a tüdeje, a mája

Bánja a kánya, a szemedet valaki kívánja ha a másik előtte ki nem vágta…

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2011.10.15. 16:32 Szólj hozzá!

BUÉK

 

Boldog Új Évet Nektek, újabb élet éled

még kérded, mi végre vagyunk

A földön?

Mi ez a szó-összenet, szilveszteri nagy köszön@

a húsvágó hidegben tanúsított

tanú van sok

az ok otthontalan verssorok közé bújt

még sem monoton dallamot alkotok

ragyogó alkalom, hogy a rímekkel a poéta széles mosolyt fakasszon

arcotokon végig szánkázó könnyed kacajtól, könnyes könyvekbe burkolodzó

zsíros kenyér ön - tet(t) volna arra a diadalra

mit elnyerni nem lehet dia-dallal megvalósult

Pillanatkép,

hogy az egészhez képest a Te részed hozzáad - igen pont ott:

Práterben, Kürtben, Vajdán, Krízisautón vagy éppen az utcán -

Fontos tortaszelet, mikor a metsző szelet

lelketek jósága

melengeti.

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2011.10.13. 18:04 Szólj hozzá!

 Kőkemény költemény

Verseny-verselők: agytorna, ha volna, maholnap az szólna

 

Ti, az éjszakába szórakozni igyekvők, egyre több helyen találkozhattok egy kifejezéssel: a slam poetry-vel. A város néhol sáros falairól visszamosolygó plakáton csillanak meg betűk, a kortárs-költészet nem eltűnt, hanem néha meg nem szokott rím-köntösbe öltözve, elhozza a hétköznapi embernek a pennákon kitintázott, nem mindig letisztázott, mikrofonba belebiflázott… – na, de miért is pofázok?

 

A slam poetry (bíráló költészet) a modern, kortárs költészet egy ágának tekinthető, amely 1984-ben indult – méltán mondhatjuk – világhódító útjára. Az első események megszervezése és lebonyolítása Marc Kelly Smith nevéhez köthető, aki 1949-ben született Chicago délkeleti részén. Tanulmányai után építkezéseken dolgozott amolyan mindenesként, közben pedig verseket írt, 19 éves korától. A munkásközegben otthonosan mozgó Smith hamar észrevette, hogy a többségi amerikai társadalom – nem csak leszakadó – tagjai eltávolodtak a szépirodalomtól és a költészettől: az utca embere egyre kevésbé érezte magáénak az iskolákban és a médiában szépirodalomként tálalt műveket. Egyszerűen nem róluk, és ami még inkább megnehezítette a dolgot: nem nekik szólt. Ezt felismerve Smith 1984. novemberében egy úgy nevezett open mic (szabad a mikrofon) estet szervezett a Get Me High klubban, Monday Night Poetry Reading  (hétfő esti költemény felolvasás) címmel. Az esték hamar sikeresek lettek, és kisvártatva átkerültek Chicago legfelkapottabb szórakozóhelyére, a Green Mill-be. Nem telt el sok idő, és már az USA számos városában, államában szerveződtek hasonló események. 1990-re annyira népszerű lett az új fajta költészeti „forma”, hogy létrehoztak egy országos non-profit vállalkozást, a Poetry Slam Inc.-et, amely ma már évente szervezi a National Poetry Slam néven elhíresült eseményeit. Ezek mostanra egyfajta verselő bajnoksággá nőtték ki magukat, ahol a poéták nem csak egyenként, hanem csapatban is megmérettetnek.

Noha a slam poetry az 1980-as évek közepén, végén kezdett kibontakozni, gyökerei táplálkoznak a nagy olvasztótégelyben keveredő kultúrák szociális, zenei, költészeti hagyományaiból, jól mutatva, hogy az orális tradíció, és az igény a gondolatok elmondására minden egyes kultúra sajátja – létezik bőrszín, faj és vallási megkülönböztetés nélkül.

 

Gyökerek és hatások

 

Ez az új, ám mégis régi gondolatkifejezési, művészi forma valahol egyidős az emberi beszéd kialakulásával. Bob Holman, akit az egyik legrégebben alkotó slammerként tartanak számon, egy Tilos Rádiónak adott interjúban elmondta, hogy ő az egyiptomi korig vezetné vissza a gyökereket, de legalábbis az afrikai orális tradíció az, ami erősen befolyásolta a slam kialakulását.

A griot (nyugat-afrikai énekes történet-mondók) kultúra az Újvilágba hurcolt rabszolga-áradattal érkezett. A rabszolgák számára eleinte tilos volt írni és olvasni a saját nyelvükön. Szinte természetes, hogy az efféle tiltások hatására esténként, éjjelente, amikor az őrök is aludtak, titokban próbálták egymás között gyakorolni saját nyelvüket – akik még ismerték. Mivel azonban napközben egymás között sem tudtak kommunikálni anyanyelvükön, egy új nyelvezet is kezdett kialakulni, amit később slangként vagy patoisként emlegettek.

Az afro-amerikai tömegek, mikor elvileg felszabadították őket 1865. december 6-án, még nem tudhatták, hogy hosszú utat tesznek meg a tényleges „szabadságig”. Faji és gazdasági elnyomásuk egészen az 1970-es évekig folytatódott. Hogy miként kapcsolódik ez témánkhoz? Nos, az amerikai afro népesség az 1960-as évek elejétől a polgárjogi mozgalmakkal karöltve gondolkozott. Martin Luther King és Malcolm-X: két polgárjogi harcos, akik tragikus halála – bár filozófiájuk és világnézetük szempontjából szöges ellentétei voltak egymásnak – mély nyomot hagyott nem csak az afro-származásúakban. A mai napig számos műben, dalban és slamben visszaköszönő alakjai a történeteknek. A 70-es években például Malcolm-X születésnapján alakult meg egy Fekete Párducokhoz közel álló afro-amerikai költői társaság, a Last Poets. Kezdetben ők voltak az afro-amerikai költészet zászlóvivői, később pedig nagy hatással voltak a hip-hop kultúrára is.

Másfelől a hatvanas évek közepe táján a fennálló amerikai kormányzattal és mainstream kultúrával szemben önálló, önmagukat ellenkultúraként definiáló hippi-közösségek jöttek létre New Yorkban, San Francisco-ban és az USA számos városában, olyan beat-költőket adva a világnak, mint Bob Dylan, vagy Allen Ginsberg.

Az 1980-as évek végén a slam poetry-ra ismét egy afro-amerikai zenei stílus és kultúra volt nagy hatással, ez pedig a hip-hop. A hip-hop le sem tagadhatja slam poetry-ben burjánzó gyökereit, persze az is elképzelhető, hogy a hip-hop és a slam közös gyökerei az afrikai orális kultúrában annyira mélyek, hogy ugyanzazok a mozgató rugók mindkét közegben. Ilyen lehet a megmérettetés igénye (már az előbb említett griotok között is rendeztek versenyeket); a slam poetry külsőségeiben is sok hasonlóságot mutat a hip-hop freestyle versenyekkel. 

A hip-hop világméretűvé válása az 1990-es évek közepén a slam poetry-re is kedvező hatást gyakorolt. Számos hip-hop előadóról derült ki, hogy versírásban sem utolsó. A legismertebb közülük talán 2Pac Shakur volt, aki ezt az oldalát domborította ki az 1997-ben megjelent Utolsó Belövés című filmben, Spoon szerepében.

2002-ben aztán a hip-hop a slam poetry-t is bevezette a multimillós üzletek világába. Russel Simmons, a Def Jam kiadó (többek között Beastie Boys, Run DMC korai kiadványok megjelentetője) egykori producere az HBO filmcsatornával karöltve indította el „Def Poetry” című showját. A „fényes külsőségek között” megrendezett showműsor megosztotta a slam poetry-t kedvelők táborát: míg egyesek – köztük Bob Holman – elismerően szóltak róla, addig Smith, a slam poetry atyja szkeptikusabb: „Egy kizsákmányoló szórakoztató program, amely csökkenti a költészet előadásának esztétikai értékét.”

Mostanra talán többekben is felmerült a kérdés, hogy miben különbözik a slam a többi kortárs-költészeti formától? A legszembetűnőbb különbség az előadás módjában, és a keretek „szabályozásában” rejlik – de ennél persze sokkal többről van szó.

 

A slam poetry főbb ismérvei

 

A kidolgozott keretfeltételek miatt a slam poetry jóval több egy költemény megírásánál és előadásánál: vibráló, fordulatokkal teli agy- és rímtorna az előadók és a közönség számára is.

A slam poetry megmozdulások egyik legfontosabb ismérve, hogy a közönséget már az elejétől kezdve bevonják a történésekbe: a jelenlévők közül kerülnek ki a zsűritagok, akik az előadott műveket pontozzák, akár egy jégtánc revün a bírók. A fellépőket minden egyes körben, külön-külön, versenként értékelik, az egyes körök után pedig elbúcsúznak a legkevesebb pontot elért versenyző(k)től, így a végén „csak egy maradhat”.

A versenyt minden esetben úgy nevezett ceremónia mesterek, azaz MC-k vezetik, akik általában vagy maguk a szervezők, vagy pedig meghívott közéleti személyiségek. Ők a lebonyolításért felelnek, figyelik például az időkeretek betartását – tudniillik minden egyes verselőnek körönként 3 perc áll rendelkezésére, amelynek túllépését szigorú pontlevonással bünteti a zsűri.

A slam versenyen formai megkötöttségek nincsenek, a slamek sokszor nem megszokott rímszerkezeteket, szavakat tartalmaznak, és az is előfordul, hogy egyszerűen rím nélküli gondolatfolyamnak tűnnek.  A művek nagy része általában többértelmű, és a kritikai hangvétel sem áll távol tőlük. Átadásukhoz, éppen a többértelműség miatt, nagyon nagy rutinra van szükség: mérlegelni kell, hogy vajon a közönség megérti-e a körmönfont mondatokba csavart mondanivalót. Az előadás során semmiféle zenei aláfestést, kosztümöt, vagy a szavakról a figyelmet bármi módon elterelő külső eszközt, hatást nem szabad alkalmazni. Csak az ember és a papír, egy mikrofon, no meg a szavak – velük lehet játszani.

Ezek a szabályok az USA NPS rendszerében kötelező érvényűek, azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy a szervezők és a technikai feltételek adottságától függően megbeszélés kérdése, hogy az adott versenyen milyen szabályokat fogadnak el a résztvevők.

A slam poetry versenyeket alapvetően két kategóriába sorolhatjuk: vannak az úgy nevezett „Open Slam” (nyílt slam) rendezvények, amelyeken bárki részt vehet, és a meghívásos slamek, ahol csak a meghívott verselők ragadhatnak mikrofont.

 

Kortárs költészet a’la Hángeri

 

Magyarországon a költemények és a verses dalok a popkultúrában és a „népkultúrában” is jelen voltak: gondoljunk csak a 90-es években sem eltűnő, és mai napig fel-felbukkanó „Vers mindenkinek” című műsorra. Természetesen a szocializmus alatt megjelent Koncz verslemezek mellett esetünkben több jelentőséget tulajdoníthatunk a magyar beat költészetnek, ezáltal pedig Hobónak. Az immáron Kossuth-díjas előadóművész munkásságának két momentumát érdemes itt megemlítenünk: az 1984-ben megjelent „Vadászat”-ot, valamint a három évvel később, Allen Ginsberggel közösen készített lemezt, az „Üvöltés”-t.

Hobo mellett egy másik feltörekvő zenei művészkör, az 1980-as évek magyar underground körének ismert figurái is inspirálták a mai magyar slam alakjait: Müller Péter Sziámi és Bárdos Deák Ági például még ma is színpadra állnak egy-egy meghívásos slam show-n.

 

Hazai hip-hop és slam

 

Magyarországon elképzelhetetlen slam-poetry verseny hip-hop előadók nélkül: a meghívásos versenyen részt vevő slammerek többsége ugyanis erről a területről érkezik. Az Akkezdet Phiai hip-hop formáció tagjai, Závada Péter és Süveg Márk például rendre aratnak ezeken a rendezvényeken, legutóbbi lemezükön pedig több slam is hallható. Rajtuk kívül mindenképp meg kell említenünk az egykori Idő Urai formáció MC-jét, Ponzát, valamint a néhai Mary Joint-ot, akit ma már az egész ország Busa Pistaként ismer, valamint Tribe-t ,aki 2009-ben Tépő Donát álnéven adta ki Selyemsikátor című verseskötetét. A fiatalabb nemzedék közül Indiana neve forog ma sokat a slam világában, de szerencsére a szebbik nem képviselői sem hanyagolják el a verselést: a Ludditák két üdvöskéje, a Fiáth testvérpár többször is bizonyította rátermettségét a férfi előadók gyűrűjében. Mellettük figyelemre méltó még Audrey Hepburn és Hugee ténykedése is.

Az pedig külön jót tesz a műfajnak, hogy nem csak a hip-hop előadók játszanak a szavakkal, hanem „egyszerű” slammerek és verselők neve is gyakran szerepel a meghívottak listáján. Közülük Szabó Márton és Antal Gyula nevét érdemes megjegyeznünk.

 

Rendezvények Magyarországon

 

Az első hazai slam versenyt 2006-ban rendezték a Műcsarnokban, amely – mint a legtöbb azóta is szervezett verseny – meghívásos volt. Egy évvel később ezt követte a már tematikus Budapest Slam 2, amelyen a Szolidaritásról oszthatták meg a verselők gondolataikat. A Budapest Slam harmadik kiadásán, 2010-ben pedig már olyan nemzetközi vendégeket köszönthetett az A38 színpada, mint az előbbiekben említett Bob Holmann és Samantha Thornhill. A téma ekkor a „Gyökerek” volt.

Időközben a Budapest Slameket szervező baráti csapat a Kőlevesben beindította az egyetlen ismétlődő slameknek helyet adó Slam Poetry Budapest bulikat. Ez a sorozat idén márciusban már a harmadik évadjának futott neki.

2009-ben, szintén a Slam Poetry Budapest a Tilos Rádióval karöltve rendezett egy tematikus slam-et, melynek témája a Szabadság és felszabadulás volt. Ez a sorozat 2010 tavaszán folytatódott a Sirályban, ahol nemzetközi előadók is a mikrofon elé léptek, és a "diszkrimiNÁCIÓK" témakörben fejthették ki véleményüket.

 A Tilos Rádió másképpen is kapcsolódik a slam poetry közösséghez: 2008 áprilisa óta jelentkezik kéthetente a „Sztriit Noiz” című slam poetry-vel foglalkozó műsor, Chi Korea prezentálásában. Néha e sorok írója is besegít egy-két interjú erejéig, vagy éppen saját vagy kortárs szóösszenetek felolvasásával. A műsorok alkalmával a hazai slam (és hip - hop) élet nagyjai közül sikerült Akkezdet Phiai-t, Busa Pistát, Ponzát, Tribe-t, Ryzoékat mikrofon végre kapni, a legemlékezetesebb momentum azonban mindenképp Bob Holman és Samantha Thornhill rögtönzött rádiós jingle-je volt a velük készített interjú végén.

A magyar slamek, leszámítva a Kőleveses happeningeket, meghívásos tematikus versenyek, ahol a legnagyobb különbség, hogy a zsűri nem a nézők közül kerül ki, hanem meghívott vendégművészek pontoznak.

Sajnos idehaza még nem került sor csapat slamre, ami pedig nagyon izgalmas élmény, de reméljük, hogy ami késik, nem múlik... Valószínűleg hiányoznak a szellemi műhelyek, illetve ezek ma még keresik önmagukat. Pesten kívül Zalaegerszegen, Pécsett rendeztek több-kevesebb sikerrel fellépéseket.

Mindenesetre, ha plakátra festve a „gyere le slam-estre” szöveg betűvel sorban áll, te meg igényesen szórakoznál már, hagyd a spanod a bárpultnál és ájuljál – el: ez a modern költészet, kell hozzá önérzet, de nem kell, hogy tök részeg sörfészek-lakók rakódjanak rád. Csak hallgasd meg: ez a kultúrád!

 

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2011.10.12. 19:02 Szólj hozzá!

 Sztrájk

 

Béna B é K á V á változtatott hernyó, bemutató siklik az utcán

Emberrel nem tesztelt eddig, mi lesz ezután? Kérded joggal, sebbel – lobbal felhígitott monoton dallal köszöntelek szóösszenet, nincs köszönet, csak nagy kékség rémség mit hittél, hogy érted kisemberért teszik, a vezetőség segge mercivel kiegyezne, bár így semmi sem változik, az ő lelke úgy sem kárhozik, csak a nevek meg a pénzek, többen lettek, akik milliókat kapnak kérnek, beáll a jármű a remízbe, bor keverve a szódavízbe, a tárgyalás után bontják a pezsgőt ünneplésként megveszik a Nagy Őt vagy marad az ultralájt kiadás, mint a BKV Előre meccsén az a bizonyos beadás…Sztrájkol a kaller, sztrájkol majd a mayer, hogy ő nem megy gyalog, megnéz egy újabb sorozatot ontó tv adó, sztrájkolhatna a kormány, bár a változást akkor sem érezném sőt látnám, 19 éve jobban kéne élnem, valahogy sztrájkol a jóérzésem…

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2011.10.07. 07:56 Szólj hozzá!

 Buja – Pest

 

Buja esték, ne légy muja, kinő a szigeten a tuja, ha beviszed a lányt, megfogja a kár – intéző türelmes a baleset után,

megeshet, hogy kezedbe kerül két emlő s állat módjára veted rá magad, a cérna elszakad, lehúzod blúzát, szoknyája alá csúszik, a vérnyomás felfelé kúszik,

elképzeled magad előtt a borotvált ütemű phunkyt játszó szűzek mondják, testüket csak néhány mercedes ajtókilincsért adnák, mint annak idején a gellérthegyi bandák, galerik, a pornó filmen szájába esik néhány cseppnyi falat előbb a restiben, a csaj már vágja, hogy a kisestélyiben, kisüstitől, na ide süss kitől kapja meg amit akar, a falatnyi tanga már alig takar ó alá be az ágyba, kezdődhet a szexuális, majd a családi drá-ma, holnap egy féltékeny férj szúrna hátba, de kell ez? kis perverz lárma veri fel a csendet, hogy ki a fax vagy a far – ok csinál rendet kérdezte debreceni punk – korok tűntek el a vesztőbe, a lány nem a süllyesztőbe hanem egy kád fehér habba való, hahó egy újabb rím és bú csalogató numera una mindenkivel vagy senkivel de gyorsan hűha súlyka aki tudja hogy miről beszélek, benéztek a Buja – pesti legények, meg csajok, havonta egyszer jönnek a bajok, ilyenkor megmennek a ganajtól felajzott nyúllá szelídült kanok.

 

Buja – Pest buja pest te csodás tejben – vajban gőzben fürdő sakkjátszmák helyett titkolt forgatás a haverlány Újpesten oltott, hogy megkaphatom, aztán ő lesz a coltos, combos dombjai nem elegek, felkötne egy hatalmas műereset, na ne hívtam egy taxit, kihagytam az egészet, szaxit sem kérek, inkább maradok prűd de tényleg… 

Szerző: Sebő aka. regekultúra  2011.10.06. 09:18 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása